Borbély Sándor színművész játékos József Attila estje
Minden a katonasággal kezdődött ötven évvel ezelőtt, 1975-ben.
Amikor bevonultam nálam volt a József Attila kötet és csodák csodája, nem vették el tőlem! Minden személyes holmit elkoboztak, a könyvet nem, hagyták nálam. Pedig nem dugdostam! Boldogan szorítottam magamhoz. Két év együttlét adatott így József Attilával, hogy ismerkedjünk, kapaszkodjam belé, hogy túléljem ezt a két évet.
A 728 nap alatt minden gondolata belém ívódott, kicsit az életem része lett.
Ez a kapcsolat köztünk folytatódott színészi létem során is.
És eljött az idő, mikor azt éreztem, 50 év elteltével, hogy Én és Attila találkozzunk, a közönség előtt! Tárjam fel ezt a kapcsolatot, hogy a nézők is részesei lehessenek ennek az életre szóló találkozásnak.
A „TÖREDÉKEK, VÁZLATOK, VERSCSÍRÁK, SZEMÉLYES ÉRDEKŰ APRÓSÁGOK” rész ragadott meg a legjobban. A „Csókol Attila…” című estem gerincét is ezek a kevésbé ismert írásai, versei alkotják.
Miközben „raktam össze” az estem, legtöbbször bizony két szó jött velem szembe, a játék és a szeretet. Ez a két fogalom, vagy annak hiánya az én életemben is meghatározó.
„É nem vagyok te, én nem csupán látszom, Én játszom!”
J. A.
„ Ő az a gyermek, akit nem szerettek, és akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni, hogy nem szeretik.”
J. A.
Tudom: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” J. A.
Játszatok velünk, ezt kérem!
Borbély Sándor
