Elsőre talán nem is olyan könnyű megmondani - vajon a PKH hová tartozik?
Vajon mi a különbség egy művelődési ház és egy közösségi ház között? Elsőre talán nem is olyan könnyű megmondani. Mindkettőben lehet koncert, előadás, kiállítás, gyerekprogram, klub vagy éppen egy közösségi rendezvény. A különbség inkább abban van, miért jött létre az intézmény, miből működik, és mi áll a középpontjában.
A klasszikus művelődési ház intézménye sokak számára ismerős. A szocializmus évtizedeiből is örököltünk egy jellegzetes művelődési ház-típust: nagy, sokszor kocka formájú, szürkés épület, amelynek elsődleges feladata a művelődés, a kulturális programok, a színház, a koncert, a kiállítás, esetleg a könyvtári szolgáltatás biztosítása. Gondoljunk a budakeszi művelődési házra itt a közelben, az visszaidézheti a közelmúlt hangulatát, bár csupán 40 éves múltra tekint vissza. De talán az országot járva lehet látni olyan régebbi épületeket, amelyek fenn maradtak és működnek a mai napig mondjuk művelődési centrumként.
Ezeknek az intézményeknek jellemzően volt és van fenntartójuk: önkormányzat, állam vagy egyház, ritkább esetben lehet egy nonprofit szervezet, de erre nem is tudunk könnyen példát hozni, akár más európai országból sem. A működéshez ezért – az intézmény jogállásától és finanszírozásától függően – fenntartói támogatás és akár állami forrás is rendelkezésre állhat. A művelődési házakban általában külön apparátus dolgozik: programszervező, technikus, marketinges, pénzügyes, portaszolgálat, takarítók és más munkatársak. Sok helyen saját működtetésű büfé vagy cateringszolgáltatás is kapcsolódik a működéshez, és így a kulturális szolgáltatás mellé egy vendéglátóipari környezet is kapcsolódhat.
A közösségi ház ezzel szemben elsősorban nem a művészeti események helye, hanem inkább a közösségi programok színtere. Itt a fő kérdés nem feltétlenül az, hogy „milyen programot, szíynházi előadást, koncertet tudunk kínálni?”, hanem az, hogy milyen közösségi alkalmakra van szükség, milyen klubokat, felnőtt vagy gyermek foglalkozásokat tudunk megszervezni a helyi vagy távolabbi közösségek, lakosság számára.
A Pasaréti Közösségi Ház ebből a szempontból különleges helyzetben van. A PKH-nak nincs fenntartója abban az értelemben, hogy nincs egy központi költségvetésből juttatott összeg, amelyből szabadon gazdálkodhat – még csak nem is az Egyház a fenntartója, bár szervesen kötődünk a pasaréti téri Páduai Szent Antal Templomhoz. A korábbi művelődési házak – bár nem óriási büdzsével működve – a működésre, programokra juttatott költségveti összegekből megtehették, hogy művészeket hívnak az ország minden színházából, vagy zenekaraiból, énekeseiből – ez volt az ún. hakni jelensége. A házat működtető Pasaréti Ferences Alapítvány közhasznú civil szervezetként saját bevételeiből tartja fenn az intézményt. Ez azt jelenti, hogy a működés valamennyi költségét nekünk kell előteremtenünk: a víz, villany, fűtés és hűtés, internet és telefon, bérek, takarítás, kertészet, karbantartások, a lift, a tűzjelző rendszer távfelügyelete, a gépészeti rendszerek, kiadványok és még hosszan sorolhatnánk.
Ennek a legfontosabb forrása a terembérbeadás. Ha egy programon ingyenesen tud részt venni a közönség, az érdeklődő, akkor az azt jelenti, hogy annak a háttérköltségét nekünk kell kitermelnünk. Ebben nagy segítséget jelent például a Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia, amely hozzájárul többek között a hittanórák és a ferences estek költségeihez. Ha híres előadót, művészt, együttest szeretnénk meghívni, akkor arra lehet pályázati támogatást keresni, vagy az összes költséget jegybevételből előteremteni.
És mi történik mindeközben? Nézzünk bele mélyebben a PKH mindennapi működésébe!
Öt emberrel működtetjük az egész házat. Ez valóban nem sok, de erős elköteleződéssel, hatékony munkaszervezéssel és munkatársi összetartással, időbeosztással ez megoldható. Mi szervezzük a programokat, intézzük a marketinget, számlázunk, HR-feladatokat látunk el, intézzük a működés pénzügyi kötelezettségeit, takarítunk, szervezünk és megoldunk mindent, amit éppen aznap meg kell oldani. Reggel 7-től este 10-ig portaszolgálatot is biztosítunk.
Nálunk tehát nincs külön hang és fénytechnikus, marketinges, pénzügyes, programszervező és teljes háttérapparátus. Mi vagyunk az apparátus.
Mindez azért fontos, mert a PKH elsődleges küldetése a közösségépítés és az értékteremtés: klubok, gyerek- és felnőttfoglalkozások, ismeretterjesztő előadások, közösségi alkalmak, ferences programok és természetesen kulturális, művészeti események is helyet kapnak nálunk.
Éppen ezért számít minden segítség. Az adományok és az 1%-os adófelajánlások közvetlenül hozzájárulnak ahhoz, hogy a PKH továbbra is olyan hely lehessen, ahol nemcsak programokra érkezünk, hanem találkozunk, kapcsolódunk és közösségre találunk. Micsoda megvalósult álom lehetne, ha egy nagyobb cég szponzorálni tudná a küldetésünket, akik szintén ugyanolyan küldetéstudatot éreznek a személyes offline kapcsolatok építésében, a személyes találkozások, közösségi alkalmak megteremtésében, mint amit mi is mindig szem előtt tartunk a mindennapjainkban.
Reméljük, ezzel egy kicsit jobban érthető, mi minden van egy közösségi ház működése mögött – és hogy miért örülünk annyira, amikor minket választanak egy programhoz, egy közösségi alkalomhoz, egy terembérléshez , egy családi eseményhez!
A PKH nem egyszerűen egy épület. Erős a munkatársi közösség, erős a vendégközösség – együtt vagyunk, itt nem lehet elmagányosodni!
EGYÜTT, KÖZÖSSÉGBEN.
