Közreműködnek: Mezei Pál zongoraművész és Kéry János zongoraművész
Műsor:
I. rész
Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr zongoraszonáta, K. 282
I. Adagio
II. Menuetto I – Menuetto II
III. Allegro
Frédéric Chopin: E-dúr scherzo No. 4, op. 54
Claude Debussy: Reflets dans l'eau (Fények a vízen)
az Images I. kötetéből
II. rész
Kodály Zoltán: Székely keserves
Bartók Béla: Allegro Barbaro
Liszt Ferenc: Fisz-dúr Impromtu
Niccolò Paganini – Liszt Ferenc: La Campanella
Székely Imre: Souvenir de ma Patrie – Első Magyar Ábránd
Kárászy Szilvia zongoraművész emléke előtt tiszteleg ez a koncert, amelynek első részében három korszak három remekműve idézi meg azt a művészi sokszínűséget, a hangszínek iránti érzékenységet és a zene iránti elkötelezettséget, amely pályáját is meghatározta. Mozart Esz-dúr szonátája a klasszika tisztaságát és bensőséges eleganciáját idézi meg. Chopin IV. scherzója a romantikus zongorairodalom egyik legérettebb alkotása: egyszerre drámai, költői és virtuóz. A műsort Debussy Reflets dans l'eau (Fények a vízen) című remekműve zárja, amely finom hangszíneivel és lebegő atmoszférájával az impresszionizmus világába vezet.
A három kompozíció együtt a zongorairodalom gazdag érzelmi és stiláris világát tárja a közönség elé: a klasszikus formai tökélytől a romantika szenvedélyén át az impresszionista hangfestésig. Az est előadója Mezei Pál zongoraművész, aki e műsorral egy kivételes művész emléke előtt tiszteleg.
A koncert második felében a magyar zene karakteres hangjai, a népi hagyomány ereje és a virtuóz zongorajáték találkoznak. Kodály Zoltán Székely keserves című műve a népzene mélyről fakadó, fájdalmas líráját idézi meg, míg Bartók Béla Allegro barbaro című darabjában a ritmus elementáris ereje és a nyers, ősi zenei energiák kapnak főszerepet. Liszt Ferenc Fisz-dúr Impromptu-je a romantikus zongorairodalom finomabb, költői világába vezet, Paganini–Liszt La Campanella című virtuóz átirata pedig a csillogó technika és a játékos könnyedség lenyűgöző példája. A műsort Székely Imre Souvenir de ma Patrie – Első Magyar Ábránd című kompozíciója zárja, amely a magyar zenei motívumokat a romantika érzelmes, szabad fantáziavilágával ötvözi.
A művek sokszínűsége egyszerre idézi meg a magyar zenei örökség gazdagságát, a személyes vallomás bensőségességét és a zongorajáték határtalan kifejezőerejét – méltó zenei tisztelgésként Kárászy Szilvia emléke előtt.
