Kiállítás Palkó Julián OFM természetfotóiból
Fr. Palkó Julián vagyok. 1958. dec. 7-én születtem Bonyhádon, és Kakasd községben, bukovinai székely családban nevelkedtem. 1977-ben Szekszárdon a Műszaki Szakközépiskolában érettségiztem. 1983-ban mérnöki diplomát szereztem a BME Gépészmérnöki Karán, jeles eredménnyel. A Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgoztam 1987 nyaráig, addig amíg be nem vonultam a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartományba. 1991-ben vörös diplomával végeztem a BME Természet és Társadalomtudományi Karának Mérnök-tanári Szakán. Ugyanabban az évben örökfogadalmat tettem a Ferences Rendben. 1992 szept. 21.-én pappá szentelt Paskai László bíboros Úr.
Egyetemista koromtól volt Zenit, majd Praktica fényképezőgépem, de komolyabb fotózásba 1998 után kezdtem a Mátraverebély-Szentkúti Kegyhely céljaira. 2001-ben Homoga József a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke felkérésére a Salgótarjáni Fotógalériában rendezhettem kiállítást. 2010-től fordultam a természetfotózás irányába. A természet Isten gyönyörű műve, és egyben temploma. Ami szép a természetben az egyrészt az alkotót dicséri, másrészt azt kiáltja az ember felé: "Érted teremtett az Isten!" Ez az, ami engem megfogott, és újra és újra megfog. Ezt a szépséget nem vagyok képes művészi szinten megmutatni, megelégszem azzal, hogy ami a "cső" elé kerül azt rögzítem. Nomád módon járok el: nem etetem be az állatokat, nincsenek kiépített leshelyeim, nem"rendezem meg" a sikert, egyszerűen csak cserkészek, vagy leülök egy alkalmas helyen, és várok. Isten ajándékának tekintem a sikeres "vadászatot".
A képeimnek története van. Íme egy példa: 2019. május 13-án egy hajnaltól reggelig tartó sikertelen "vadászat" után egy bokorsorhoz érve azt gondoltam, hogy már nem reménykedhetek abban, hogy jó képet kapok ajándékul. Ekkor erősen megkísértett a kétségbeesés, miszerint nincs reményem az életemet illetően. Ésszel hadakoztam a kísértés ellen, mondván, hogy Krisztus az én reményem, de nem győztem. Ekkor legbensőmben kaptam ígérettel teli, meggyőző erejű utasítást: "Menj csak a bokorsor mögé a sarokba". A magas fűben először az őz hátát láttam meg, majd felemelte a fejét, szájában a sárga virággal. Az ajándék, valamint az Ajándékozó miatt minden kísértésem eltűnt. Mindent betöltő, igazi vigasz és öröm szállt rám. Az őz a sárga virággal, a remény képe. Remény mindig van!
A kiállítás július 24-ig látogatható, hétköznapokon 10:00-16:00-ig.
A belépődíj 500 Ft, ami a helyszínen megvásárolható.
Fotó: Palkó Julián OFM
